Boldog Adolf Kolping kölni pap, a katolikus legényegyletek alapítója 1856. május 25-én a főváros belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániáján tartott buzdító beszédével indította el mozgalmát hazánkban. A Magyar Kolping Szövetség napjainkban dinamikusan bővülő, jelenleg 1300 fős tagságának több mint háromszáz képviselője a boldoggá avatott alapító emléknapján ünnepi szentmise keretében erősítette meg fogadalmát Budapesten, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban. Erre az alkalomra Szlovákiából, Szlovéniából, Lengyelországból és Csehországból is érkeztek küldöttek.

Az ünnepség a helyi szervezetek, a Kolping–családok zászlóinak bevonulásával kezdődött. A szentmisét Kövesi Ferenc, a magyarországi Kolping-mozgalom országos elnöke és egyházi vezetője (prézese) főcelebrálta. A mostani fogadalommegújítás, az új kezdet alkalmával homíliájában leszögezte, Krisztus kettős főparancsa kell, hogy irányítsa a mozgalmat: Szeresd Uradat, Istenedet, és szeresd felebarátodat! Kolping atya nyomán hangsúlyozta: azért vagyunk képesek szeretni, mert Isten képmásai vagyunk; s ez létünk legértékesebb része.

A szeretet kell, hogy vezérelje a Kolping-családokat is, máskülönben elveszítik lényegüket, „gittegyletté” válnak – mondta Kövesi Ferenc, aki rámutatott, hogy a kinyilatkoztatásból megtudtuk, Isten közel van hozzánk, belső kapcsolatunk lehet vele, gyermeki bizalommal közeledhetünk hozzá, hívására tettekkel és szavainkkal is válaszolhatunk. „Ahogy egy házasságban élve el kell mondanunk a másik embernek, úgy az istenkapcsolatban is ki kell tudnunk mondani az Istennek: »szeretlek«.”

Kövesi atya arról is beszélt, hogy az embernek mint közösségi lénynek az önzés helyett az embertársa iránti szeretet útját kell követnie. „A mai világban idegesség-idegenség, közöny uralkodik, ritkán találkozunk barátságos, szelíd tekintettel. Pedig a szeretet ott kezdődik, hogy lebontjuk a köztünk lévő falakat, s ma ehhez bátorság kell. Nem könnyű lámpásnak, kovásznak, sónak lenni napjaink társadalmában, de erre kaptunk meghívást, és a Kolping-családoknak is ez a feladatuk” – fogalmazott, s Kolping atyát idézte: az ember annyit ér, amilyen értékes a lelke, az érzülete, és amilyen tiszták a szándékai.

A szentmise végén következett a fogadalom megújítása – egyben az új tagok fogadalomtétele –, majd Bánhidy Vajk, a szövetség alelnöke a harminchárom Kolping-család jelen lévő képviselőinek oklevelet nyújtott át a Kolping-szellemiséghez való hűség fogadalomtételének igazolásaként. Ezt követően a vezetőség a zászlók kíséretében átvonult a templomban Boldog Adolf Kolping emléktáblájához, ott koszorút helyeztek el, és imádkoztak az alapító szentté avatásáért.

Bánhidy Vajk alelnök a szentmise után kérdésünre elmondta, 2012-ben az új civil törvény életbe lépését követően a szövetség a civil-egyházi kettős státuszt felbontva az egyházi jogi státusz mellett döntött. Jelenleg a helyi szervezeteket egy országos központ fogja össze. A Kolping Szövetség nemzetközi szinten is jelentős, a közelmúltban Peruban 61 ország részvételével tartottak konferenciát, ahol szó volt a dél-amerikai, az indiai és főként az afrikai közösségek létszámának rohamos növekedéséről. A budapesti fogadalommegújítás alkalmával a szentmisén a Burundiban élő hívekért is mondtak könyörgő imádságot.

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket, és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Boldog Kolping Adolf (1813–1856) életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás. Fontos, hogy a szervezeten belül az egyes tagok igazi közösséget tapasztaljanak meg. A Kolping-családban a hívek megélhetik és kibontakoztathatják kereszténységüket azáltal, hogy egymással szolidáris közösséget alkotnak, életproblémáik megoldásában egymás segítségére lehetnek.

Kolping Adolf mint kölni egyházmegyés katolikus pap 1849-ben indította el mozgalmát. Teológiai tanulmányai és pappá szentelése előtt iparosként a cipész szakmában dolgozott. Fiatal káplánként személyes küldetését abban ismerte fel, hogy a nyomasztó szociális problémák enyhítésére kell szentelnie életét. A katolikus legényegylet megalapításával a fiatalokat ki akarta vezetni az elszigeteltségükből, életük sikeres megoldásához kívánt segítséget nyújtani közös művelődés és önsegélyezés megszervezésével. A társadalom átalakulását az egyes emberek megváltoztatása által akarta elérni. Célja elkötelezett keresztények nevelése volt, akik képesek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban. Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi bajokat csak a keresztény elvekhez való visszatérés által lehet enyhíteni és megoldani. Szándéka szerint a kereszténységet életszerűen és bátran bele kell vinni a gyakorlati életbe.

Kolping 1856 májusában látogatott Magyarországra, ahol elgondolásait lelkesedéssel fogadták. Még abban az évben megalakult a fővárosi egyesület. Az első világháborúig Kolping mozgalma folyamatosan terjedt, és az egyesületek száma 80 fölé emelkedett az akkori magyar királyság területén. A múlt század katolikus legényegyleteiben foglalkoztak szakmai továbbképzéssel, betegsegélyező szervezetet hoztak létre, tartalmas szabadidős programokat szerveztek.

Magyarországon az első világháború és a monarchia felbomlása után 1922-ben alapították meg 58 egyesülettel a katolikus legényegyletek önálló nemzeti szövetségét. A Kolping-mozgalom ez után élte virágkorát egészen a második világháború végéig. 1933-ban már 162 egyesület létezett, 1946-ban pedig több mint 200 helyi egyesületről számoltak be. Tevékenységük fontos szociális és pedagógiai feladatokra irányult: szakmai tanfolyamok, iparos versenyek és kiállítások, házasságra felkészítő előadások, kulturális rendezvények, vallásos nevelés és világnézeti oktatás. 1926 óta lányok részére működött a „napsugár-leányok” elnevezésű testvérszervezet is.

Az újrakezdés, 1989 után két évtizeddel a hazai Kolping-mozgalom alapját a Kolping-családok képezik. Az egyes Kolping-családok rendszerint plébániákon szerveződnek.