Kovács György atya, Győrvár plébánosa, aki segített elmélyedni az ünnep valódi tartalmában. Az Atya – aki egy kolpingos társunk testvére!- már máskor is járt nálunk, így biztosak lehettünk benne, hogy tartalmas estének nézünk elébe.

   Elgondolkodtató volt már a kérdés is, ami köré szerveződött az Atya elmélkedése: Miért született Jézus? A válaszban rejlő ellentétek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az Istengyermek születésének misztériumához. Így pl..

istállóban született, hogy tiszteljünk minden egyszerű helyet
kicsinek született, hogy mi se akarjunk uralkodni másokon
gyengének született, hogy ne féljünk Tőle
fegyver nélkül született, hogy bízhassunk jóságában
megalázottnak született, hogy ne legyünk kevélyek

    Ezek azok a sarokpontok, melyekből következik, hogy az Úr azért küldte Jézust, hogy nem az isteni mindentudásával, hanem emberként is megélni és támogatni akarja köztünk azt, ami az egész világot mozgatja, a szeretetet.

Mindezekkel szemben ott az újabb kérdés: Miről szól ma a karácsony?

Sajnos tudjuk a választ, az erőn felüli vásárlásról, nagy evés-ivásról, görcsös akarásáról annak, hogy boldogok legyünk.  Pedig nagyon sok családban a legnehezebb napok ezek, hiszen felerősödnek a konfliktusok, fájóbbá válik a magány, az egész évi érték nélküli élet. Gyuri atya elgondolkodtató kifejezést használt erre a jelenségre, a karácsony pszichopatológiájának nevezte, hisz betegesen jónak, boldognak kell lenni, külső erők hatolnak be az emberek életébe, mondják meg mit, hogyan kell éreznünk.

Még egy gondolatát emelném ki, mely során egy sokat emlegetett, híres mondatot állított szembe a Megváltó érkezésével. Mikor 1969-ben a Holdra lépett az ember, hangzott el: Kis lépés az embernek, nagy lépés a világnak. De mennyivel nagyobb az emberiség számára a tény, hogy a Názáreti Jézus személyében Isten emberré lett! Az első karácsony kis lépés volt Istennek, de hatalmas az emberiségnek!

 A tartalmas gondolatok után –bár megjegyeztük, nem szabad, hogy az evés-ivás kiemelt szerepet kapjon az ünnepben-, szeretetvendégséget tartottunk. Előkerültek a finom sós, édes sütemények, tea, forralt bor, megbeszéltük, kinél, hogyan telik az ünnep.

Az év utolsó találkozója mindenkinek számára nagyon tartalmas volt. Kovács György atya lelki vezetése segítségével abban a hitben megerősödve mentünk el, hogy Isten azért küldte Jézust, hogy segítsen, vezessen, támogasson bennünket a szeretet gyakorlásában. Ez az igazi tartalma a karácsonynak, s az örömteli családi együttlétben, legyen ez a hangsúlya a karácsonyi ünnepkörnek.

Egy kedves, régi szokás is megelevenedett ezen az estén két kolpingos házaspárunk jóvoltából. A Szombathely melletti Sében laknak, ahol hosszú évek óta újból él a Szent Család-járás szép hagyománya. Ebben a szokásban a Szent Család képével járnak házról, házra, keresik a családot, aki  befogadná éjszakára Máriát, Józsefet és a kisdedet. közben a Szállást keres a szent család kezdetű népéneket éneklik. Mivel épp ők voltak ebben a karácsonyi készülődést nagyban segítő szokásban a sorosak, elhozták hozzánk a szép festményt, s elcsendesedve, gyertya fényénél, ily módon is közelebb kerülhettünk Jézus születésének misztériumához.   Székelyné Scháb Eszter.