Kedves Kolpingos testvérek!

Az ókori Rómában az akkori jogrend szerint a 25. életévet betöltők, teljes cselekvőképességekkel rendelkező, nagykorú személyeknek minősültek. Ezen életkortól kezdve már rendelkeztek akkora tapasztalattal és tudással, hogy részt vehettek a várost, vagy a birodalmat érintő fontosabb döntések meghozatalában.

 2015-ben immár 25 esztendeje, hogy újjáalakult a Magyar Kolping Szövetség – a római analógiát alapul véve tehát - negyed százados, nagykorú és – reményeink szerint - teljesen cselekvőképes! 25 esztendő elteltével mindenképp számot kell vetni a múltról, értékelni kell a jelent, illetve világossá kell tenni a jövő céljait.

Az 1856-ban megalakuló mozgalom mélyen meg tudott gyökeresedni a magyar társadalomban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az első világháborúig tartó – olykor kudarcokkal tűzdelt – kezdeti időszak, a két világháború közötti „aranykor”, majd az 1989-es rendszerváltási folyamattal párhuzamosan zajló újjászerveződés. Hogy ez sikerrel járhatott, számos egyéb tényező mellett két fontos aspektuson múlott: egyrészt a rendszerváltást övező lelkesedésen felbuzdult, egykori és „újdonsült” kolpingosok tettre-kész munkáján, másrészt a német kolpingos testvérek segítségén!

Hol tart ma a mozgalom? Kitart-e még a kezdeti lelkesedés? Eleven-e még a testvérkapcsolat? Noha az 1990-es évek óta számos változás történt és történik a szövetségen belül, elmondhatjuk, hogy a közel 2000 fős tagsággal rendelkező, az ország több mint 60 pontján működő szervezet az egyik legsikeresebb az országban! Gondoljunk csak abba bele, hogy hány egykori grandiózus kezdeményezés és szervezkedés szűnt meg és tűnt el nyomtalanul!

 Már önmagában tehát az is egy komoly eredmény, hogy talpon tudtunk maradni! Köszönet érte mindenekelőtt a Kolping Szövetség egykori és jelenlegi vezetőségének: prézes atyáknak, világi elnököknek, titkároknak és a többi tisztségviselőnek! És természetesen köszönet érte valamennyi kolpingosnak, akik kitartottak és ma is kitartanak a mozgalom mellett!

Ennek a titka pedig nem más, mint az összetartás. Összetartás a helyi szervezetekben, a Kolping Családok összetartása országosan, regionálisan és összetartás a nemzetközi mozgalommal – akár a német testvérközösségeken keresztül. Az összetartás kovásza pedig az Adolph Kolping által képviselt közös értékrend.

Ennek az összetartásnak, összetartozásnak egy fontos eleme, hogy – miként erre a mai ünnepségünk is tanúbizonyságul szolgálhat - a magyarországi Szövetségnek eleven, baráti és mély kapcsolata van elsősorban az augsburgi, illetve a központi szövetséggel. Köszönet német testvéreinknek a bizalomért és a sok-sok támogatásért!

Végezetül ejtsünk néhány szót az előttünk álló feladatokról, a jövőről! Ne elsősorban a közvetlenül előttünk álló, hétköznapinak tűnő teendőkre tekintsünk, hanem egy kicsit perspektivikusabban, a távolabbi jövıre. Mit tegyünk? Mi a feladatunk itt a XXI. század elejének Európájában?

Iránymutatóként segítségünkre van Kolping atya, kinek imájából idézve: „… Add, hogy felismerjük korunk problémáit, s hogy tevékenyen részt vegyünk megoldásukban…”. Ma ez már egyáltalán nem könnyű, hiszen a technikai civilizáció fejlődésének következtében rendelkezésünkre álló telekommunikációs eszközök „jóvoltából” szinte mindenről, szinte azonnal értesülünk – s általában a tragédiákról, a negatív eseményekről. Minden problémát azonban nem fogunk tudni megoldani, ki kell tehát választani azon feladatokat, melyek megoldására vállalkozhatunk.

 Manapság a közéletben minimálisan is tájékozott emberek számára világos, hogy Európa nagyon komoly átalakulás előtt áll. Mit kell ebben a helyzetben tennünk? Van-e egyáltalán feladata jelen események ismeretében a Kolping Mozgalomnak, s ha van, akkor mi? A kérdés megválaszolásához idézzük fel az egységes Európa egyik alapítójának, Robert Schumann egykori francia külügyminiszternek és miniszterelnöknek egy közismert kijelentését: „Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Egyértelmű kell legyen hát számunkra, hogy a legfontosabb feladatunk egyénileg és közösségileg is Kolping Családjainkban, a korábban is már hangsúlyozott összetartás és kitartás az európai és a keresztény/keresztyén értékrend mellett! Ha azt szeretnénk, hogy mondjuk 2040-ben, huszonöt esztendő múlva is hasonlóan optimista hangnemben tudjanak majd utódaink megemlékezni, ahhoz a MI állhatatos kiállásunk kell Adolph Kolping eszmeisége mellett! Mert a név, kedves Kolping testvérek, a név kötelez! A név és a hőség! Hűség Európához, hőség a kereszténységhez, hőség Kolpinghoz!        Bánhidy Vajk