Nagy szomorúsággal veszünk végső búcsút a szombathelyi Kolping Család egyik megalapítójától, elkötelezett hívétől, első elnökétől.

Tamás a kezdetektől fogva lelkiismeretesen egyengette, gazdag tartalommal töltötte meg a Kolping Család tagjainak közösségi létét.

1993-ban alakította meg József atyával, (aki lelki vezető és prézes lett) a kaufbeureni testvérváros segítségével a szombathelyi Kolping családot a Szent Kereszt lelkészségen, a Kálvária-templomban. Boldog Adolf Kolping szellemiségében kellett megtalálni azokat a pontokat, amelyek Magyarországon is működhetnek. Ez egy nagy kihívás volt Tamás, és a Kolping Család tagjai számára is. Ennek a keresztény mozgalomnak lehetséges kapcsolódási és kiinduló pontjaként adódott a múltban működött, majd a háború után megszűnt Katolikus Legényegylet, melyet maga Kolping Adolf alapított meg 1856-ban, Budapesten, a Belvárosi-templomban. Innen eredeztethetők célok, feladatok is a mai kor szellemében. (Szombathelyi Katolikus Legényegylet 1892.)

Jelszavai:” Vallás és erény” Munkásság és szorgalom” Egység, szeretet” Vidámság és tréfa”.

Jelesül azokat a célokat kellett megvalósítani, amelyek az egyesület alapszabályából is következtek. A vallásos, szilárd meggyőződés, a hit erősítése, szabályainak betartása, erkölcsi etikai tisztaságban példát mutatva a környezetnek, a hivatásbeli odaadás, lelkiismeret, és mint jó családapák, családanyák és családtagok, támaszai a társadalmi életnek.

Ennek következtében Tamás által hosszú éveken át összeállított és megvalósított programjaiban szerepeltek a liturgikus, karitatív tevékenységeken kívül társas, vidám együttlétek, komoly és lazább események váltották egymást.

Kiemelkedően hasznosak és lélekemelők voltak Tamás történelmi témájú előadásai, amelyekben a száraz történelmi tények ismertetése mellett megismerhettük egy-egy évforduló kapcsán az előzményeket, összefüggéseket, legendákat is. Ittuk minden egyes szavát. Emellett sokszor elhangzottak az élet, a kultúra és egyházi kérdések témakörében rendkívül érdekes elemzések is.

Felsorolni is nehéz azokat a rendszeres gyalogtúrákat, zarándokutakat, autóbuszos utakat, amelyeken széles látókörű, nagy tudású idegenvezetőként is felejthetetlent alkotott. Többek között,- nem teljes körűen megemlítve- Kőszeg, Sopron, Káli-medence, Alsópáhok, Fertő-tó körüli út, Zágráb, Radkersburg, Kirchschlag látnivalóit, történelmét, egyházi vonatkozásait ismerhették meg az ebben részt vevők.

Német nyelvtanfolyamot szervezett a csoportnak, hogy német kapcsolatunk ápolása, egymás megértése a kaufbeureni kolpingosokkal könnyebb legyen.

Nagy élményeket jelentettek a közösség számára a kaufbeureni utak, többször részt vettünk az ő jubileumi ünnepségeiken, és viszont, a városi Tänzelfest-eken Útközben nem maradhatott ki Salzburg, Passau sem, Mozart emlékek, a különleges temető, vár, valamint Boldog Bajor Gizella kolostora és nyughelye sem.

Tamás személyes, szoros barátságot ápolt Michael Schneiderrel, aki a magyar kapcsolatokért felelt a kaufbeureni Kolping Családnál.

Ez az együttműködés élő volt. Az egyes családok között szoros kapcsolat alakult ki, sok még ma is tart. Szombathelyre történő fogadásuk is többször megvalósult. Szentmisék sora és vidám együttlétek jellemezték a német-magyar kapcsolatot.

Emellett a Kálvária-templom körüli munkák, az alsópáhoki Kolping Hotel kerti munkálatai, hátrányos helyzetű diákok támogatását is indítványozta.

Közben énekkar is alakult Pungor Zoltán vezetésével, részt vett a közösség a veszprémi Kolping Kulturális Fesztiválon, és a szép emlékezetű Kolping farsangi bálokon.

Tamás fontosnak tartotta a szomszédos Kolping Családokkal történő kapcsolatokat is, számos közös rendezvény valósult meg az ő ideje alatt. Itt Körmend, Zalaegerszeg, Lenti Kolping családjait kell megemlíteni.

Tamás 2013-ig töltötte be az elnöki tisztséget, a fentiek szerint az általa elvégzett munka gyümölcsöző volt mindenki számára.

Bölcsessége, higgadtsága, nyugalma, világlátása mély keresztény hitéből fakadt.

 „Az Isten semmit sem teremtett vaktában, céltalanul, haszontalanul, kiváltképp nem az embert. Neki még a küldetését is megjelölte.”

Nagyon szép korszak volt!

Köszönjük, Tamás! Nyugodj békében!