996-ban alapított és azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. 

Napjainkban is élő, mintegy negyven fős szerzetesközösség lakja, akik az

ora et labora szellemében végzik a liturgiát, fogadják a lelkigyakorlatozókat, működtetik a bentlakásos gimnáziumot, kulturális munkát végeznek – könyvtár, levéltár, múzeum, könyvkiadó működtetésével, koncertek szervezésével –, valamint dolgoznak az apátság működésének anyagi megalapozásán is, többek között borászat, gyógynövénykert fenntartásával és vendégek fogadásával.

Pannonhalma mai elnevezése Kazinczy Ferenc költő és Guzmics Izidor bencés szerzetes levelezésében fordult elő először. A főapátság vonzereje és a környék természeti adottságai miatt a város Magyarország turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít, a település a turizmusra van berendezkedve. A fő turisztikai látnivaló, az „ezeréves apátság” nemcsak építészeti jelentőséggel bír, hanem sokoldalú kiállításaival és gyűjteményeivel kultúrtörténeti emlékeket tár a látogató elé. Turisztikai jelentősége miatt Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik.

A főapátság látványos épületegyüttese a Bakony és a Kisalföld találkozásánál elterülő, közel 300 méter magas dombon, a Szent Márton-hegyen épült fel. A román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki, amelyek a főapátság mai arculatát meghatározzák. A 19. századi könyvtárterem 400 ezres gyűjteményében számos könyvritkaságot őriznek. Az egész épületegyüttest a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása, az 55 méter magas torony koronázza.

Nyúl 4400 lakosával Győr-Moson-Sopron megye 2. legnépesebb községe. A Győri járásában Győr és Pannonhalma város között fekszik a 82-es főútvonal mellett.
Településünk a bronzkor óta lakott hely, legkorábbi írásos említéseivel (NULU, NUUL) már első királyaink idejében (1037 és 1086) találkozhatunk. A középkorban a területén fekvő 3 síksági és 2 hegyközség az átvonuló és hódító seregektől sokat szenvedett. Lakosságuk főleg az egyházi kézben levő szőlőterületek műveléséből, valamint gyümölcs- és gabonatermesztésből élt. Összeolvadásuk 1885 és 1940 között ment végbe. A 25 km2-en elterülő község észak felé a Kisalföld lapályára tekint, DNY-on pedig a nálunk legmagasabb pontját (317m.) elérő Sokorói-halomvidék 3 párhuzamos dombsorára támaszkodik. A dombhátak (pl. a kilátóval megemelt 313 m-es Lila) remek körpanorámát kínálnak. Az erdőhatár alatti dombokon ezer éves szőlőkultúra díszlik. A nádfedeles, döngölt falú, száz évnél idősebb házak bár nagyon megfogyatkozva, de máig fellelhetők a községben. 

A Csornai Premontrei Apátsági Látogatóközpont 2019. augusztus 16-án nyitotta meg kapuit. A templom előteréből nyíló bejáraton belépve van lehetőség a  könyvtár, az apáti lakosztályok, valamint interaktív kiállítások és a templom  megtekintésére.

A templom felszentelésére 1938. november 13­án került sor, nagyszabású ünnepség keretében. A csornai, ősi, Szent Ilonáról nevezett plébániatemplomot először egy, a győri káptalan által 1281­ben kiállított végrendelet említi. Egy másik középkori adat 1310­ből származik, amikor is egy kölcsön­ügylet kapcsán a kölcsönvevőt Imre csornai pap képviseli. Az 1659. évi tatarozást követően az épület pusztulásnak indul: az "eső a famennyezeten keresztül befolyik" (1696), a harangtorony az összeomláshoz közel áll (1714). A hercegi levéltár adatai szerint 1787­ben a kegyúr Esterházy herceg a templomot kibővítve újjá szándékozott építtetni, akaratát azonban az 1790. június 25-­i, gyújtogatás következtében keletkezett tűzvész meghiúsította. A megelőző nagy szárazság, a hirtelen keletkezett szélvihar siettette a pusztítást. Leégett 270 ház, a premontrei konvent cseréptetős "igen magas és előkelő épülete, temploma a kisebbik

toronnyal". De megsemmisült a Szent Ilona templom is, a plébániaépülettel együtt, annak "minden elgondolható tartozékaival, berendezésével, tehát az összes anyakönyvek és templomi számadások is"­ ahogyan olvasható a korabeli feljegyzésben.

Betekintettünk  a rend 900 éves történelmébe. A premontrei szerzetes atya beszélt az életmódjukról, hagyományaikról,  tevékenységükről.