18 órakor Sándor atya szentmisét mutatott be, melyen Kolping Adolf mellett Prágai Szent Ágnesről emlékezett meg. Mise után a közösségi házban Sándor atya – prézesünk nagy szeretettel köszöntötte Bánhidy Vajkot, a Magyar Kolping Szövetség alelnökét, a KOSZISZ intézmény igazgatóját, aki 100 év nem a világ cimmel tartott előadást.

Vajk bevezetőjében dicsérte a templomot, és örömét fejezte ki, hogy a misén  Sándor atya a Prágai Szent Ágnesről beszélt,  mivel feleségét is Ágnesnek hívják.

Prágai Szent Ágnes Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya volt. Hatalomra törő apja, aki minden eszközt megengedettnek tartott arra, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát, a kis Ágnest afféle sakkfiguraként ide-oda mozgatta jellemtelen politikai játékainak sakktábláján. Először eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy szerencse és kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki a trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ez a kolostor volt Hedvig legkedvesebb alapítása, s az a három év, amit Ágnes ezeknél a magasan művelt nővéreknél töltött, döntő hatással volt egész életére.Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. ÁGNES  mindenáron szerzetesnő akart lenni, A huszonöt éves hercegnő királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat, már korán észrevette azt a minden képzeletet fölülmúló társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól. . Ágnes rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. Közben a becsvágyó apa új, politikailag még előnyösebb kapcsolatot keresett. Elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak, és nevelésének befejezésére Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, valamint maga -- az időközben megözvegyült -- II. Frigyes császár versengett. Mit sem törődve immár felnőtt leánya ellenkezésével, aki mindenáron szerzetesnő akart lenni, eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja, Ottokár, s ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát. A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Bizonyára Boldog Hedvig példája nyitotta föl szemét az elkényeztetett királyi gyermeknek, hogy már korán észrevette azt a minden képzeletet fölülmúló társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte a cseh hercegkisasszony is. A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Ha a szükség úgy kívánta, erélyesen és okosan közbe tudott lépni ügyeiket támogatva. Halála előtt nem sokkal békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között. Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12

Száz esztendő nem a világ… címmel Vajk, a trianoni békediktátum történelmi előzményeiről érdekfeszítő előadást.tartott. 

A cím magáért beszél. A magyarság történelmi sorsfordulóiban az évszázadok során olyan tragikus események elszenvedője volt, melynek csak egyike is e nép eltűnéséhez vezetett volna. Mindez nem történt meg, a kísérlet eddig nem sikerült!, Vajk végig vezette történelmünket Szent Istvántól napjainkig.Elvesztünk volna ezekben a vérzivataros időkben, ha nem lettek volna nagyformátumú uralkodóink, politikusaink, akik a nemzet megmaradásáért érdemben tudtak cselekedni.

Jelesül mi lett volna, ha Koppány útját jártuk volna, és nem ismeri fel Szent István az államalapítás és a kereszténység felvételének szükségességét,

Ha a tatárdúlás folytatódIk és nem lett volna IV. Bélánk, aki megszervezte az ország védelmét a végvárak építésével, külpolitikájával, aki mint „második honalapító” írta be magát történelmünkbe,

 a XIV. században az Anjou-házból érkeztek kiváló, művelt királyok az Árpádház kihalása miatt. 1335-ben Károly Róbert, aki Visegrádon nagy jelentőségű egyezményt és szövetséget kötött Közép-európai uralkodókkal, amely Magyarország erősítését, érdekeinek jobb érvényesítését eredményezte. (Visegrádi egyezmény)

- Mátyás király, aki Európa egyik legműveltebb, legerősebb központi államává tette Magyarországot, az ideérkező idegenek szerint reneszánsz „földi paradicsomot” hozott létre Visegrádon,

- aztán jött Mohács, a török és a Habsburg, az ország három részre szakadt, a lakosság megfogyatkozott. Érdekes volt, hogy sem a Habsburgok, sem az Erdélyi fejedelemség nem ismerte el a török területfoglalását, és csak tűzszünet volt. A törökök megszállókként voltak jelen. 150 évig tartott ez az állapot, Magyarország bizonyos szempontból megszűnt létezni.

Ezt is túléltük. Talán ez rosszabb volt, mint „Trianon”. Budát 1686-ban magyarok összeurópai összefogással visszafoglalták, és a török seregek visszavonultak a dél-vidékre,

- jöttek forradalmak a szabadságért, utána megtorlások. ( Rákóczi, a 1848-as, később az 1956-os). Megmaradtunk.

-1867.  Deák Ferenc. Létrejött a kiegyezés az osztrákokkal (Osztrák-Magyar Monarchia)

Belesodródtunk az első, majd a második világháborúba. Magyarország elszenvedte a vesztes államok közüli legnagyobb büntetést. Hatalmas terület,- lakosság, - energiahordozó-, (erdőségek, ipar, bányák 80 %-a) vesztés következett be. A vasútvonalakat levágták, hadsereg és fegyverek számát csökkentették a környező Kis-antant országokéhoz képest, tehát harapófogóba zártak. A létrejött, a győztes hatalmak által kegyetlenül, minden racionalitás nélkül megállapított határok között Magyarország életképtelensége kódolható lett volna. Mégis kilábaltunk. Megmaradt a magyar szó az elcsatolt területeken is. Az I. világháború után ez volt a trianoni békediktátum mérlege. Apponyi Albert gróf beszéde az utolsó szó jogán már nem tudta befolyásolni az előre elhatározottakat. Ehhez hozzájárult Wilson amerikai elnök betegsége (az ő elképzelése sokkal méltányosabb és igazságosabb lett volna, de nem tudott részt venni a tárgyalások utolsó szakaszában), az olaszok közömbössége, Károlyi Mihály fegyverletétele, a hadsereg feloszlatása, a fegyverraktárakról történő lemondása, a szomszéd államok mohósága, Kun Béla kommunista véres uralma, akikkel nem állt szóba egész Európa. Gyakorlatilag Clemanceau-nak jutott főszerep a döntésben.

A dokumentum ugyanolyan feszültségekkel terhes új államokat hozott létre, a nemzetiségek érdekeire hivatkozva, mint ami addig volt.

Benne kódolták az újabb világégést, nem több mint 20 év múlva. Horthy Miklós és Bethlen István, utóbbi a „nagy konszolidátor” ebben az időben sokat tett lehetőségeikhez mérten Magyarország stabilitása érdekében. Sajnos ebből is vesztesként kerültünk ki. Tekintettel arra, hogy Magyarország, miután a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség ráeső részét viseli…” (Részlet a Párizsi békeszerződés szövegéből)

1947. február 10-én írták alá Magyarország és a második világháború győztes hatalmainak képviselői a párizsi békeszerződést. 

Újra jóvátételek kifizetése, kifosztás, gulág, malenkij robot vált a magyarok osztályrészéül, valamint 40 éves szovjeturalom és érdekszféra, Rákosi kemény és Kádár puha diktatúrája. A Szovjetunió, Jugoszlávia szétesett, Németország viszont visszanyerte Kelet-Németországot, mi maradtunk.

Befejezésül a végső konklúziót levonva, akár pozitívan is érdemes felfogni a 100 éves évforduló kapcsán helyzetünket. Kész csoda, hogy az előadásban felsorolt nemzetpusztító események ellenére él a magyarság, gyakorolja nyelvét kultúráját, kapcsolatot tart elszakított nemzetrészekkel határok nélkül.

Az előadást hozzászólások követték, amely kérdések újabb információkat generált az előadó részéről.

Hálásan köszönjük Vajnak ezt az előadást.