2022. év eleje még a Covid járvány miatti bezárkózás jegyében tellett.
Összejövetelinket jellemzően minden hónap 2. hétfőjén tartjuk, a 6 órai szentmise után.
Márciusban Kissné Lakner Katalinnal részt vettünk a sümegi Elnök-titkári találkozón, amelyről az évi első, márciusban megtartott találkozónkon beszámoltunk a tagságnak.
Az év elején kitört orosz-ukrán háború elején már megkezdtük a gyűjtést a menekültek számára. A plébánia volt a bázis, ide adtuk le az összegyűjtött adományokat, nem készültünk külön kolpingos adományokkal, mert sokan a tagok közül olyan gyorsak voltak, hogy mire a felhívást megkaptuk, ők már adakoztak. Pénzadománnyal is jó néhányan segítették a menekülőket.
Minden évben a nagyböjtben az egyik pénteki keresztutat a Kolping család vezetésével járja végig a plébániai hívők serege, ezen a nagyböjti pénteken, március 11-én is így történt.
Az április összejövetel is a nagyböjt jegyében tellett. Vendég atyát hívtunk, Győrvárról Kovács György plébánost, segítsen bennünket a húsvét misztériumában, s az odavezető útban elmélyedni. A templom kis oldalkápolnájában elmélkedtünk.
Még eben a hónapban részt vettünk a Körmendi Kolping Család 30 éves jubileumán.
Őket s a mi Kolping családunkat hosszú, szinte a kezdetekig visszanyúló, tartós kapcsolat jellemzi. Rendszeres találkozások, ünnepek, bálok, hogy csak néhány eseményt említsek. Közösen készülünk velük hamarosan egy kétnapos buszos zarándoklatra is.
Májusban, mint minden évben mi szerveztük a szentségimádást - ezt évente kétszer tesszük, mint az Oladi plébánia közösségeinek egyike.
A havonkénti összejövetel májusi alkalma rendhagyó volt. Sándor atya borkóstolót szervezett, melyre vendégeket is hívtunk. Fiatal borász tartotta nekünk az előadást a szomszédságban lévő vaskeresztesi borvidékről, a családi vállalkozásról, a borkészítés technikáiról. Beszélt a szűkebb családról, a borászkodás mellett végzett számos tevékenységéről is. Elámultunk, hogy fiatal kora ellenére milyen sokoldalúan tevékeny.
A nyár előtti utolsó összejövetelünket rendhagyó helyszínen tartottuk meg. A Gencsapáti Szent kútnál. Az éves program összeállításánál javaslat volt, hogy legyen kihelyezett összejövetel is. Ez a hely egyébként búcsújáró hely is, a kápolnát az alatta felbukkanó gyógyító vizű forrás fölé építették a lányuk gyógyulásáért hálát adó szülők még a XIX: században. Körötte keresztút, 14 kis stációs kápolna épült, majd a múlt század első felében lurdi barlang Mária szoborral. A táj csodás, a szomszédos szőlők és borospincék egyedi hangulatúak, s az ott tapasztalható csen d és béke elmélyülésre hívja az oda zarándoklót. A keresztútnál virágvasárnaponként a környékbeliek ifjúsági keresztutat járnak. A falubeliek Nagyboldogasszony ünnepén is elzarándokolnak ide, ősszel pedig a szüret után terményhálaadó misét tartanak. 
Ide zarándokoltunk el mi is, ki autóval, ki kerékpárral, s a nemrég épült fatető alatt imádkoztunk Sándor atyával elmélkedtünk, s utána beszélgettünk, a táskákból előkerült finomságok fogyasztása közben.
Szeptember elején ismét részt vettünk a Lentiszombathelyi Szent Katalin KCS hívására a főzőversenyen. A pavilonállítás és a nyersanyagok előkészítése után elzarándokoltunk a közeli kiserdőben lévő Mária fához, ahol a KCS prézese, Lendvai Zoltán atya celebrált szentmisét a hűs fák alatt. Ez a szabadtéri szentmise minden évben ad valami csodás lelki töltetet, hála érte a Szűzanyának. Utána elkezdődött a főzőverseny: a mi csapatunk mangalica zsíron készült csülökpörköltet készített dödöllével és nokedlivel. A zsürizés eredményeképp a Vándor fakanalat ismét mi őrizhetjük egy évig. Tartalmas és vidám összejövetel volt, összesen 5 Kolping család részvételével.
A szeptemberi összejövetelünk fő témája az október végi 3 napos, Bethlen G. Alapkezelő pályázatán nyert utazás volt.
Októberben ismét Kolping családunkra esett a szentségimádás lebonyolítása. Ezeken az alkalmakon mindig jut némi ”szerep”, pontosabban felolvasandó elmélkedés minden tagunknak, aki részt vesz a szentségimádási órán.
Az októberi összejövetelünket összehangoltunk egy kedves, eddig személyes Kolping család érkezésével: ők a Pestszenterzsébeti kolpingosok. Szombathelyen kirándultak, s jelezték szándékukat, hogy töltsünk el velük egy közös estét. Prézesünk, Sándor atya tartott nekünk külön szentmisét, majd a két Kolping Család bemutatkozott egymásnak. Ezután vendégül láttuk őket egy szerény vacsorával, s nagy beszélgetések kezdődhettek. Nehezen tudtunk véget szakítani az estének, s jó érzéssel mentünk haza. Másnap megtudtuk, hogy ők is.
A 3 napos zarándoklatunk október 27-29-én valósult meg. Sikerült régi kolpingosokat is magunkkal vinni az utazásra. Első állomásunk Bodajk, a segítő Szűz Mária kegytemplom és zarándokhely, majd a hallgatási fogadalmat tévő kamalduli szerzetesek remetése, Majk volt a következő állomás. Mindkét helyszín lenyűgözött bennünket. Még belefért a tatai Eszterházy kastély megtekintése a délutánba, majd este Visegrádon a Royal Club hotel várt bennünket szállásadóként. Itt némi wellneszelésre is volt lehetőség. 
Másnap Visegrádon a reggeli közös szentmise után, melyet velünk zarándokló prézesünk, Sándor atya tartott, a csapat kettéoszlott: a Királyi Palota illetve a Fellegvár volt a megtekintett látványosság. Délben Esztergomban ebédeltünk a Szent Adalbert Központ éttermében, majd a Bazilika volt a következő cél. Nagyszerű idegenvezetőnktől új, eddig nem hallott érdekességeket tudhattunk meg.
Másnap a kiadós reggeli után Szentendre volt a következő úti cél, ott a   belgrádi szerb ortodox templomot valamint a Blagovesztenszka görögkeleti templomot tekintettük meg, s maradt kis idő a festői kisvárosban egy sétára, aki akart egy kávéra is beülhetett a sok kedves cukrászda valamelyikébe.
Az utolsó állomás a martonvásári Brunszvik kastély volt. A Beethoven emlékmúzeumban az interaktív kiállítás nagyon érdekes és rendhagyó volt a mi korosztályunk számára. Hazafelé Márkón még elköltöttünk egy közös vacsorát.
Mindez a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. révén valósulhatott meg.
Novemberi összejövetelünk mindig egy közös szentmisével kezdődik, melyet elhunyt kolpingos tagjaink emlékére tartunk. Itt emlékeztünk meg a legfrissebben elvesztett egykori tagunkról is, aki városunk neves építésze volt, sok épület kötődik a nevéhez nemcsak Szombathelyen, de megyeszerte.
Az év utolsó együttléte már ádvent jegyében telt. Ismét meghívtuk Kovács György atyát, akinek irányításával adventi elcsendesülést tartottunk a koszorún égő 3 gyertya mellett. 
Egy program megvalósítása maradt el: a Kolping Családi Üdülési Alapítványtól nyertünk 600 ezer Ft-ot közös zarándoklatra a szombathelyi, lenti-i és körmendi Kolping családok részvételével. Ez a program sajnos a drasztikus áremelkedések miatt 2 naposra zsugorodott, s nem a Dunakanyarba, hanem „csak a Bakonyba megyünk, április 27-28-án.
Még egy fontos esemény lesz 2023-ban: ebben az évben lesz 30 éves a Kolping családunk, s ősszel szeretnénk ezt méltó módon megünnepelni.

Szombathely, 2023. febr.12.


Bolla Norbertné