Az időpont nem véletlen, minden évben Kisboldogasszonykor, Szent Mária születésnapjához közel eső szombaton rendezik az eseményt. Így hagyományosan a nap mindig egy zarándoklattal kezdődik délelőtt, majd a délután egy főzőversennyel folytatódik.

    Lelkes kis csapatunk 7 fővel indult el szombat reggel, szerencsére kiváló, nyárias időben.  Úti célunk a lentiszombathelyi Művelődési Ház volt, ahol már nagy volt sürgés-forgás; a helyiek pogácsával, süteménnyel, frissítővel vártak minket. Nagy örömünkre a rendező lenti csapaton kívül a körmendi, balatonföldvári és a váci lelkiségi csoportok tagjaival találkozhattunk. Utóbbi családdal felelevenítettük egy tavalyi eseményt, mikor az elnökök és titkárok rendhagyó találkozóján, egy jótékonysági főzőversenyen vettünk részt Szegeden,  s egymás mellett kevergettük a kondért.

    Azonban a beszélgetés mellett máris munkához kellett látnunk, felállítottuk a pavilonunkat, berendezkedtünk, s a főzéshez is meg tettük az előkészületeket. S hamarosan kezdődött a délelőtti program, a zarándoklat.

   Lentiszombathely városrész közelében, egy szép erdőben található egy „képes fa”, egy Mária-szobrot őrző tölgyfa. Ide zarándokoltunk el, a város ifjú cserészeivel, miközben énekeltünk. Menetünk élén a családok zászlóvivői mentek, ami felemelő látvány volt!  Az ünnepi szentmisét Pete Polgár Máté atya, a közeli Rédics plébánosa celebrálta. Beszédében kihangsúlyozta a szeptemberi Mária ünnepek fontosságát, megemlékezett elhunyt kolpingos társainkról. Szavai által lélekben sokat gazdagodva indultunk vissza a Művelődési Házhoz.

     A délutáni program megnyitóján – ahogy minden alkalommal- Horváth László polgármester köszöntötte a Kolping családokat, vendégeket majd kezdetét vette a főzés.

     Mi ebben az évben úgy gondoltuk, igazi nyári étket készítünk: lecsót. Azonban, hogy ne legyen olyan szokványos, „PAGO” módon készült, vagyis padlizsánnal, gombával bolondítottuk meg, s hozzá házi kenyeret kínáltunk. Igazi családias hangulat volt, járkált mindenki körbe, kóstolgattuk egymás ételeit, finomságait. A Vándor Fakanál ezúttal a szervezőknél maradt, mindegyik csapat kitett magáért, nehéz volt a döntés.

   A program kulturális műsorral folytatódott, felléptek helyi csoportok, de több Kolping család is készült műsorral.   Mi is készültünk néhány vidám verssel a főzés jegyében.

    Az idő gyorsan elszállt, eljött az összepakolás, búcsúzkodás ideje. Minden csapat ígérte: Jövőre ismét eljövünk!

    Köszönet illeti a szervezőket, nagyon szép délutánban volt részünk. Ismét tapasztalhattuk a közösség erejét, jó volt érezni azt, hogy vagyunk még - ha nem is olyan sokan-, akiknek fontos a hit, hallja még Adolf Kolping hívó szavát, tenni kell a világ jobbításáért.