A Kolping családok életéhez hozzátartozik a hit megélése, a hitélet gazdagítása, elmélyítése. A zarándoklatok biztosítják ennek feltételeit, amikor a mindennapok környezetéből kiszakadva, karizmatikus helyeket lelki vezetővel keresünk fel.

A Szombathely-Oladi Kolping Család szervezésében, Gaál Sándor prézes atya vezetésével, a plébánia hívő közösségének tagjaival kiegészülve indult útra 2022. október 26-án a három napos zarándoklat.

A buszos utat ismert és kevésbé ismert úti célok, szent helyek köré szerveztük.

Az első napot a móri árokban fekvő Bodajkon, a Szent István korában, Szűz Mária tiszteletére szentelt és az államalapító által is gyakran látogatott kegyhelyen kezdtük. A Segítő Szűz Mária kegytemplom elődjének építése a 17. századra tehető. Ekkor vált jelentős vonzáskörű zarándokhellyé. Az ide telepített móri kapucinusok figyeltek fel a hely kiváló adottságaira és az itt található gyógyító forrásra. A növekvő igények miatt a kegyhelyet ki kellet bővíteni. A megvalósult munkát 1948-ban Mindszenty József bíboros prímás áldotta meg. Ma korszerű, a forrás körül kialakított, modern látogatóközpont várja a zarándokokat.

Útközben imádságos-elmélkedős adalékot is kaptunk Sándor atyától, aki a remetékről, a vallástörténetben játszott szerepükről osztott meg velünk ismereteket.

A hallgatási fogadalmat tett, kamalduli szerzetesek remetesége volt a második helyszín. Oroszlány-Majkpuszta a Vértes védő dombságai között búvik meg egy erdő közepén, egy tó közelségében. Az őszi melengető napsugár, a színpompás erdő ölelő karokkal várt minket. Kívánva sem lehetett volna jobb helyet találni az elmélyülésre, a Teremtővel való kapcsolat keresésre. Gróf Esterházy József építtette fel az itáliai gyökerű remeteséget. A Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt remeteség a 18. században egy templomból és 17 puritán cellaházból állt. Ma a templomból csak a torony áll. A bátrabbak a nem kevés lépcsőn felküzdve magukat kivételes panorámában gyönyörködhettek. Láthatták a mértani pontossággal kialakított cellasorokat, a környező erdőket és a távolban felsejlő Oroszlány városát. Idegenvezető kalauzolta a csoportot a „A hallgatás ereje”című és a” II. Rákóczi Ferenc és a kamalduliak” címet viselő állandó kiállításokon.

Délután Tata neorokokó Eszterházy kastélya adott élményt a számunkra. A kastélyban I. Ferenc császár is többször megfordult. Az Eszterházy család tatai ágának története az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb magyar főúri család története. Az ausztriai leszármazottak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mai rekonstruált épületben egy kissé bepillantást nyerhettünk a nagy hírű család életébe.

Kora este értük el szálláshelyünket Visegrádon, a Royal Club Hotelt. Vacsora és wellness lehetőség várt ránk az éj beállta előtt.

A második nap a reggeli után áhítattal, szentmisével kezdődött a nap a visegrádi Keresztelő Szent János templomban, amelyet prézesünk celebrált.

A csoport ezután két részre vált szét. Az egyik a Királyi palotát, a másik a Fellegvárt tekintette meg. Jó néhányan jártak már évekkel ezelőtt itt, de egyöntetű volt az elismerésük mindkét helyszínt illetően. Élményszerűen, képzeletet elindítóan, de korhűen alakították ki a feltárások helyszíneit. Nagy része volt ebben a palota idegenvezetőjének, aki azonnal szimpátiát ébresztett bennünk, miután felemlegette Vas megyei kötődéseit és elvarázsolt minket széleskörű szakmai jártasságával.                        A Palota előzménye Károly Róbert Városi háza volt. Fia, I. Lajos kezdett hozzá a palota építéséhez, amelyet azonban csak utódai, Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond fejezett be a 15. század első éveiben.  Nemcsak Mátyás király, a politikus, hanem a magánember Mátyás életéhez is kaptunk adalékokat. A kor szelleme megérintett minket, kóborolgatva a történelmi kövek között. A Királyi palotában több termet is helyreállítottak Mátyás korának megfelelően. Így került kialakításra a királyi- és királynői lakosztály, a Királyi konyha, az Anjou- kori kőtár, a Visegrádi Palota története, egy Zsigmond-kori szobor. Megcsodálhattuk a Mátyás díszkútját építő mérnökök tervező munkáját. Ma úgy mondanánk, hogy az akkori királyi palota vízvezeték rendszere a mai követelményeknek is megfelelne, a fenntarthatóság szempontjait figyelembe véve. Középkori ökológiai luxus volt.

A Fellegvárban a Panoptikum kiállítás mindenki tetszését elnyerte. Az Úri vadászat- és a Középkori fegyvertörténeti kiállítás, a Szent Korona kiállítás és a Vártörténeti kiállítás is sok érdekességgel szolgált. A ködös időjárás azonban meghiúsította a páratlan panoráma élvezetét, még másnap is.

A szerény ebédet már Esztergomban, a Szent Adalbert Központ éttermében fogyasztottuk el.

Délutáni programunkat az esztergomi Bazilika megtekintése töltötte ki. A III. Béla építette vár szakadékos oldalfali által övezett sétányokon keresztül jutottunk fel a Bazilikához, Magyarország legnagyobb templomához. Az esztergomi várhegyen született Szent István. Ugyan a bazilikában /hivatalos nevén a Nagyboldogasszony-és Szent Adalbert- főszékesegyház/ a gigászi felújítási munkálatok folyamatosan zajlanak, mégis a szakavatott idegenvezetővel élményszerű vezetést kaptunk nemcsak a Kupolateremben, hanem a Kincstárban is. Rácsodálkoztunk a főoltár mérhetetlenül nagy oltárképére, az építtető egyházi hatalmasságok szobraira, a Bakócz –kápolna reneszánsz értékeire. A Kincstár a maga nemében az országban és világviszonylatban is kiemelkedő ötvös- és textil gyűjteménnyel rendelkezik. A II. századtól napjainkig felhalmozott műkincseket, liturgikus tárgyakat mutat be. Legnagyobb kincse Mátyás király kálváriája. A szintén Vas megyei kötődésű idegenvezető hölgy (milyen szerencse!) elmesélte, hogy jelen lehetett akkor, amikor Amerikából meghozták és a helyére elhelyezték a kálváriát, a talpas keresztet. Életre szóló élményt jelentett számára, hogy az akkori államvezetés nem mondott le a páratlan nemzeti értékünkről a felajánlott hallhatatlan anyagi lehetőségek ellenére sem és méltó helyére kerülhetett a kálvária, a Főszékesegyházi Kincstárba.

A hotelben eltöltött második éjszaka után kerekedtünk fel a harmadik napon a festői szépségű Szentendrére.

A Belgrádból érkezett szerb betelepülők építtették a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, Belgrád szerb ortodox templomot, a mai püspöki székesegyház elődjét. Évszázados fák ölelésében, kőkerítéssel elkerített kertben látogattuk meg. A z épületet 1732-ben kezdték építeni. Az elhúzódó építkezési munkálatok, egyéb viszontagságok miatt a székesegyház a 19. század második felében nyerte el mai formáját. A székesegyház belseje és berendezése kimagaslóan értékes, különösen az ikonosztáz, a szószék és a püspöki trón.

A másik meglátogatott templom a Blagovesztenszka (Angyali üdvözlet) szerb görögkeleti templom volt. A török elöl menekülő szerémségi szerzetesek emelték. A mai templom elődje az általuk 1690-ben emelt fatemplom volt. A mai templomot kereskedők építtették, 1754-ben lett felszentelve. Védőszentje Gyümölcsoltó Boldogasszony. Ma már nem végeznek benne szertartásokat, inkább csak múzeum. Mellette található a Szerb Egyházi Múzeum, a volt szerb felekezeti iskola, majd tanítóképző. Szabadidőnket feláldozva tértünk be ide, elmerülve az ortodox vallás liturgikus időkapszulájában, gyönyörködve a jellegzetes, szigorú szabályokon alapuló ikon-ábrázolásokban. Egy ószövetségi és újszövetségi helyszíneket felsorakoztató ikonnak köszönhetően megtudtuk, hogy mit is neveztek a „tű fokának”.

Marcipános ajándékokkal feltöltekezve indultunk hazafelé. Ugyanis a különleges Szamos pékség-kávézó-múzeumot is útba ejtettük néhányan. A társaság másik fele megpihent egy kávézóban.

Eltelve az élményekkel a hazaúton még egy helyszínt terveztünk be: a martonvásári Brunszvik kastélyt. Gróf Brunszvik Antal kezdte építtetni, majd több nemzedéken keresztül alakult ki a barokk , majd klasszicista stílusban kialakított épület. A Dreher család az 1920-as évekig birtokolta, majd az MTA Agrártudományi Központja kapott benne helyet. A kastélyt csodálatos angolpark veszi körül. A fő látványosság azonban a Beethoven Emlékmúzeum. Köztudomású a zeneszerző kötődése a Brunszvik családhoz. Odafelé a buszon belehallgathattunk Ludwig van Beethoven „Apassionata” zongoraszonátájába. A család és a zeneszerző kapcsolatát igazán érdekes és meglepő interaktív kiállítással mutatják be az érdeklődőknek. Még a homo ludens is szégyentelenül előbújhatott belőlünk.

Mód nyílott utastársainkkal megosztani a buszon néhány gondolatot Kolping Adolf szellemiségéről, a nemzetközi Kolping mozgalomról. Remélve azt, hogy valakit talán megérint.

A napot jóízű vacsorával zártuk egy „útszéli csárdában” Márkón.

A kora esti órákban érkeztünk Szombathelyre, hogy hazaérve megoszthassuk családunk körében az eltöltött lelki napok élményeit.

                                                                                                          Kissné Lakner Katalin

                                                                                              Szombathely-Oladi Kolping Calád

                                                                                                          titkár