A Pestszenterzsébeti Kolping Család hívott meg bennünket május 1-jére, háladó miséjükre, majd szeretetvendégségre. Kapcsolatunk még 2022 őszén kezdődött, mikor népes csapattal szombathelyi látogatáson vettek részt. Nagyon jó hangulatban telt el akkor az idő, s meg is fogadtuk, jó lenne, ha megmaradna a kapcsolat.

Így mikor megkaptuk levelüket örömmel mondtunk igent a látogatásra, s biztosak voltunk benne, hogy szép napnak nézünk elébe. Így is volt.

Kicsit borúsnak ígérkező reggelen indultunk, s mivel sajnos végül csak heten tudtunk elmenni, egy kisbusszal kerekedtünk fel. Egy barátságos családi házas városrészre kalauzolt el a navigáció, s nem utolsó sorban remek sofőrünk. Végül sikerült leparkolnunk a megadott cím előtt, ahol már nagy volt a sürgés-forgás, s nagy integetés mellett tessékeltek be minket. Az üdvözlések után / mintha csak pár napja váltunk volna el Szombathelyen/ elnökük, Takács István mutatta be a helyszínt.

 A tágas udvart több épület is övezi, egyikükben alapította meg 1937-ben Szolnoki János plébános, a Jézus Szíve Katolikus legényegyletet. De nem csak a fiatalemberek számára volt ez találkozóhely, hanem az ifjú hölgyeknek, a Napsugárlányoknak  is. Ezt az örömteli eseményt egy kihelyezett tábla jelzi, ahogy azt a szomorú tényt is, mikor az ismert történelmi helyzet miatt itt is, mint szerte az országban az egyházi kötődésű szervezeteket betiltották. Az egyik épületben számos korabeli fénykép idézi fel a múltat, s mutatja, milyen pezsgő életnek volt a színtere ez a hely.

Az épület most ismét a Kolping családé mely örömteli, de nehéz feladat is egyben, hiszen rengeteg felújításra lenne szükség, amihez az anyagi és emberi erőforrást sem egyszerű előteremteni.

 Közben megérkezett prézesük, Szláby Tibor atya, s még 2 Kolping Család, akik hivatalosak voltak a jeles napra, s kezdődhetett a szabadtéri mise az udvarban. Az atya gondolatainak kiindulópontját a nap / május 1. a munka ünnepe / adta, s komoly lelki gondolatokkal gazdagodhattunk.

A mise után egy kis műsornak is részesei lehettünk, először dalos kedvű, örömtől sugárzó asszonyokat hallhattunk / kik már nálunk Szombathelyen is bemutatkoztak/, majd egy-két vidámságot hozó verset szavaló férfiút.

Az illatok már közben jelezték, hogy elkészült a hatalmas bográcsban a gulyás is, amit jóízűen el is fogyasztottunk. A kávé, a sütemény mellett még sokáig beszélgettünk, jó volt átérezni a hasonló értékeket képviselő közösséghez tartozás élményét. Átbeszéltük, milyen nehézségeket élnek át ők is, s kiderült, számukra is a legnagyobb probléma, szomorúság, hogy nagyon nehéz a fiatalokat megszólítani.

Lassan eljött a búcsú ideje, hisz hosszú út állt előttünk. Az asszonyok ismét dalra fakadtak, s megható, szép dalokkal kísértek ki minket. Megfogadtuk, továbbra is tartjuk a kapcsolatot, találkozunk még!

                                                                                                                                                Scháb Eszter