Több Kolping tag prézesünk Sándor atya jóvoltából felejthetetlen élmény kiránduláson vett részt.

Az autóbusz reggel fél nyolckor indult a Batthyány templom elől Sopronba, a Paprétre, ahol átszálltunk a dínós kisvonatra, mely először Sopron nevezetességeivel ismertetett meg bennünk. Az élményjármű panorámás nyitott kocsijából zavartalanul nézelődhettünk hallgatva a hangszóróban elhangzó ismereteket. A menet közben elhangzó tájékoztató a következő nevezetességeket mutatta be:   - Várkerület, –Tűztorony, - Széchenyi-tér, - Ógabona-tér, - Deák-tér,  - Nyugat-Magyarországi Egyetem,-Lőverek, Soproni-hegységde szó volt néhány  soproni kötődésű hírességről is – mint például   - Mátyás király,  - Petőfi Sándor, - Széchenyi István, -Berzsenyi Dániel, -Liszt Ferenc, -Johann Strauss

A látnivalók tájékoztatásokban gazdag bemutatását izgalmas történetek, legendák és anekdoták színesítették, amelyek Sopronról, a poncichterekről és a híres soproni kékfrankos borról mesélnek.

Soproni néphagyomány szerint a KÉKFRANKOS nevét a Bonaparte napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a jobb borokat ugyanis a helyi gazdák csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonáknak, a fehér színű háborús papírpénzt nem fogadták el.  

A poncichter szó soproni németajkú szőlősgazdát jelent, és a német Bohnenzüchter, azaz babtermelő szóból ered. Az elnevezés eredetileg csúfnév volt, de később általánossá vált és egyre inkább a gazda szorgalmát jelképezte. Arra utal, hogy a soproni szőlősgazdák a szőlőtőkék között hagyományosan babot termeltek, a szőlőtőkék közötti árnyékban, mivel csak a bab szeretett itt, más növény ne, és ráadásul a bab tápláló étel is. A bab biológiailag fontos a szőlő számára, de rosszabb évjárat esetén a gazdák ezzel pótolták a szőlőtermelésből kiesett bevételeiket.
A poncichterek nem voltak dúsgazdagok, a babtermelés visszatükröződött étkezési kultúrájukban is. Egyszerű és laktató ételeket fogyasztottak.  Kedvenc eledelük a babsterc és a babgombóc volt. A babgombóc összetört főtt babból és zsemléből készült. A másik népszerű étel az ízletes és laktató babsterc, amit régen főételként fogyasztottak hétköznapokon, a mai ízlésnek azonban jobban megfelel egy nagy adag vörösboros pörkölt társaságában. Híres volt a borsos, tejfölös babrétes is. Az asztalon kinyújtott rétesbe összeaprított főtt bab, zsemlemorzsa, tejföl, majoranna, só és bors keverékét töltötték. 
 A soproni borvidék érdekessége, hogy a poncichterek nem a hegyen, a szőlőben építették fel présházukat, hanem a városban. A saját ház alatti pince biztonságot nyújtott, és a várostól kapott jog alapján ki – ki helyben, saját Buschenschankban mérhette ki borát. Az engedélyezett kimérés helyét cégérrel jelezték. A ház bejárata felett lógott a bormérést jelző, fenyőágból készült cégér, melyen a fehér vászoncsík a fehérbort, a vörös a vörösbort jelentette. Az ujjnyi hosszú szalmakereszt pedig az óbort. A borkiméréseket a cégérek alapján ma is könnyűszerrel megtalálhatjuk.

A kb. 1 órás városnézést követően a kisvonat kivitt bennünk a  Soprontól 7 kilométerre, a Fertő partján fekvő Fertőrákosra vitte a csoportot.   A falu sok érdekességet kínált és átfogó képet nyújtott Fertőrákosról.  A program során elhangzó tájékoztató bemutatta a városfalat, - templomot, a piactér közepén álló híres pellengért, - püspöki kastélyt.

A Fertő nádrengetegén keresztül érkeztünk a Fertő-tóhoz, közben nyári ludakat  és szürke gémet is láttunk. Megnéztük és meghallgattuk a Mithras-barlang titkát.  

.

A Fertő tónál egy kis szabadidőt eltöltve megnézve a cölöpházakat, majd a Drescher Hajózási Társaság  1 órás sétahajózása során kapitányi ismertető segítségével megismerhettük a Fertő tó egyedülálló élővilágát, a Mörbischi vízi színpadot, melyen már a Maricza grófnő  július – augusztus havi bemutatóinak díszleteit készítették elő. 

A sétahajózás után megnéztük a felújított római kori kőfejtőt, melynek beruházásával  lehetővé vált a kőfejtő természetes környezetének bővebb megismerése. Így már nem csak a felszínen, de a barlangbelsőben kialakított tematikus parkban is szemlélődhettünk. A kőfejtő belső területe (barlang) egy többfunkciós, az ember és a természet formálta barlangszerű tér, amely egy nem szokványos kiállító-helyét rejt. 

  - Őslénytani bemutató, amely a területen fejtett lajtamészkő keletkezésének körülményeivel foglalkozik

 A lajtamészkő hasznosításával foglalkozó egység: mészkőfajták bemutatása, kőtömbök, lapidárium

A városnéző kisvonat visszavitt bennünk Sopronba a Paprétre. Egy kis gyalogsétával a  város egyik legismertebb templomába - a. Fő téren álló, a Tűztoronnyal szembeni Kecske-templomba mentünk, ahol Sándor atya misét mutatott be.

A Kecske-templom elnevezésének története: Gaissel Henrik, a város egyik leggazdagabb polgára Büki Jánost meggyilkolta. Ezután a három és fél házat birtokló Gaissel Henrik Ausztriába menekült. Isten előtt úgy vezekelt, hogy a vagyonát az egyháznak adta. Más forrás szerint Henrik bátyja, Miklós adományozta a vagyont a ferenceseknek, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. Az adományból a templomot megnagyobbították, kapuja fölé a Gaissel patrícius család címerében szereplő kecske-figura került. Erről kapta a Kecske-templom nevet.

Soproni programunk egy finom vacsorával fejeződött be a Corvinus étteremben.