Szegeden a Felső-Tisza parti Betyárok tanyáján, a Horthy Csónakház előtti füves területen immár negyedszer rendezték meg a Jótékonysági főzést. Mi, szombathelyi kolpingosok másodszor vettünk részt az eseményen.

A Szövetséghez benyújtott nyertes pályázat tette lehetővé, hogy eljussunk Magyarország túlsó felére.

Két kisbuszt tudtunk kölcsönözni prézesünk Gaál Sándor atya, és a séi plébános, Haller László atya jóvoltából.

Pénteken délben indultunk útnak a lenti és a Körmendi Kolping Család képviselőivel, összesen 17-en.

Szegedre érkezve rögtön a Tisza partra gurultunk. a csapat nagy része most járt itt először, így az ő kedvükért megálltunk és körülnéztünk a verseny helyszínén, s egyben köszöntöttük az Újszegedi Kolping Család ott szorgoskodó tagjait. Ótott Feri, Judit és Márti valószínűleg már egész héten lázban égtek, a nem kis feladat miatt. A szervezésen túl rengeteg fizikai munka is a terület előkészítése, főleg, mivel sok csapadék leesett, s szombatra sem volt túlságosan biztató az előrejelzés.

Este a csodaszép Tisza Hotelben lévő szállásunk elfoglalása után sétáltunk egyet a belvárosban. Hihetetlen számunkra Szeged nyüzsgése, vibrálása. Tele a város emberekkel, nagyrészt fiatalokkal-nemhiába, egyetemi város, ez nagyon érződik is.

Másnap a fenséges tükrös teremben elköltött kiadós, svédasztalos reggeli után ismét a Tiszához indultunk.

A helyszínen már vártak bennünket a gázpalackok, sátrak, asztalok, padok, meg a tekintélyes mennyiségű hal, amiből a csapatoknak kell saját ízlés szerinti halászlevet készíteni. Összesen 10 csapat nevezett be a versenybe, mi a nagy létszámunk miatt kettéoszlottunk. Mellettünk ismerősök, a Tóalmási Kolping Család tagjai sürgölődtek, de ott voltak tavalyról a Gyógyszerészek, Pétör betyár és még sok más ismerős is.

A Nagyszalontáról érkező gyermekeket a csapatok szétosztották egymás között, ajándékozás céljából. Mi egy 12 éves leányzót választottunk, Diánát, akinek társasjátékot, pipereholmit, könyvet, ruhákat vásároltunk, gyűjtöttünk össze.

Sajnos ezekkel a gyermekekkel végül mégsem tudtunk találkozni, mert az őket szállító autóbusz lerobbant, így nem tudtak elindulni. De Feriék összegyűjtötték a sok szép csomagot, ráírtuk a gyerkőc nevét, s azóta már minden bizonnyal saját kezükbe vehették.

Szóval főztünk. Szakácsunk a lenti kolpingos, Pahocsa Vili személyében jócskán megkönnyítette a dolgunkat az alaplé otthoni elkészítésével. Először főzött mindkét csapatunknak ebédre halászlevet, majd a nagy mennyiségnek utána álltak neki ő is, és Szupper Feri is, a Körmendi bárka csapatának szakácsa. A cicák a lábunk alatt sorakoztak az elhullajtott haldarabkákért.

Mindkét halászlé „fenomenális” lett a körmendieké is, a miénk is.

Közben persze megnézhettük a csónakházat, s a még üres színpadot, a Betyárok tanyája vendéglőt a szabadtéri fedett konditermet, s az egész létesítményt, ami mind Feri és barátai keze nyomát dicséri. Igazi alföldi, mondhatni betyáros hangulatot árasztó, autentikus helyszín.

A Szeleczky színpad már berendezve, hangolva várta a műsor szereplőit. Kora délután fúvószenével örvendeztettek meg bennünket a Gál Ferenc Egyetem és a Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium diákjai.

A színpadon 16.00 órakor csodálatos énekhang csendült fel: Szemerédi Bernadett és Széplaki Géza színészházaspár Istenszeretők című zenés tanúságtételét hallhattuk, nagyon szórakoztatóan, átéléssel, az egymás iránti szeretetük-szerelmük megnyilvánulásával beszéltek magukról.

Közben Böjte Csaba egyik csoportja is megérkezett Kézdialmásról és Esztelnekről. A gyerekek kaptak ajándékot, s hoztak maguk által készített kis apróságokat, amikből természetesen vásároltunk. Hoztak pálinkát, különböző gyógynövényes szörpöket, melyek árával szintén támogatáshoz juthattak.

Aztán Böjte Csaba is megjelent, futott egy kört kezet fogva, néhány mondatot szólva a főzőcsapatok tagjaihoz, aztán már kezdődött is a szentmise.

A szentbeszéd az emberek egymással való kapcsolatáról szólt, kiemelve a család, ezen belül a házasságban lévő társak egymás iránti türelmét, bizalmát. Beszélt az általa működtetett gyermekotthonokról, a gyerekek mindennapjairól, arról, hogy megérteti a csintalan, rosszaságot elkövető gyerekkel is azt, hogy „Isten nem teremt »selejtet«”...hogy a szépségversenyen 6. helyezett kislány szomorúsága más színben tünteti fel a helyzetet, ha hátulról nézzük az esetet. Milyen szép eredmény! Csaba testvér a tőle megszokott karizmatikus, humort sem nélkülöző szeretetteljes stílusában, vigaszadó, reményteljes szavaival igazi feltöltődés volt számunkra. Kitért a közösségek jelentőségére, a szeretet és a hit összetartó erejére, melyeket vigyázni, óvni kell, mert nem jó az embernek egyedül lenni.

Ezután bemutatott nekünk egy idős 75 éves zarándokot, aki 70 kilós hátizsákjával, sátorral gyalog indult el Kistelekről márciusban, Fatimában és Lourdes-ban is járt, több Mária kegyhelyet is felkeresett, és szeptember végén érkezett vissza 4500 km megtétele után.

A szentmisén Temesi Mária Liszt díjas operaénekesnőtől hallhattuk az Ave Maria-t.

A szentmise után film következett Assisi Szent Ferencről, melyet az újszegedi Kolping színicsoport megfilmesített előadásában láthattunk. Az ételek megáldása, kóstolása, zsűrizése, után kezdetét vette az érkező, és jegyet vásároló vendégeknek történő ételosztás. – Ez volt tulajdonképpen a jótékonysági est célja.

A zsűrizés közben az erdélyi gyerekek énekeltek nekünk, megajándékozták a csapatokat általuk készített kézműves termékekkel, majd Csaba testvér az általa írt könyveket dedikálta. A csapatok mindegyike kiérdemelte az arany oklevelet.

A Jóisten megsegített bennünket, mert igaz, hogy a nap nem sütött ki, de nem fáztunk, és nem áztunk.

Az egész napos szabadtéri tartózkodás után jólesett visszatérni a hotelbe.

Másnap reggeli után még részt vettünk a fenséges Szegedi Dómban a 10.00 órás szentmisén, majd haza indultunk.

Élményekben, s inspirációkban gazdagodva érkeztünk meg, s a következő összejövetelen biztos témája lesz majd az együttlétnek a fényképes élménybeszámoló a Kolping család többi tagjának.